Szabó Ferenc zeneszerző - Fonyód, Balaton

Városunk

Fonyódi Turisztikai Egyesület
8640, Fonyód, Szent István u. 63.
Tel/Fax: +36/85-560-042
Mobil: 06/20-9597-317 E-mail: fonyod@balatonfonyod.hu
http://www.balatonfonyod.hu

Grafikai tervezés és
Portál fejlesztés: Chrome
System by Chrome and Idealnet

Nyitólap » Városunk » Hírességek Fonyódon »
Szabó Ferenc zeneszerző

Az 1950-es évektől volt villatulajdonos Fonyódon, 1978-ban özvegye a család házát a zenesikolának adományozta, mely 10 éven át működött az épületben.

Szabó Ferenc
(1902 de. 27. - 1969. nov.4.)

A Budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, ahonnan a Galilei Körben való részvétele miatt kimaradt.
Festőművésznek készült, a Tanácsköztársaság alatt Uitz Béla növendéke volt.
Ebben az időben kezdett autodidaktaként zenével foglalkozni, az Operaház egyik brácsása tanította hegedülni ebédhordás ellenében.
1921-26 között a Zeneakadémián előbb Siklós Albert, majd Weiner Leó és Kodály Zoltán tanítványa volt.
1926-ban zeneszerzésből szerzett diplomát.
1922-ben karült kapcsolatba a munkásmozgalommal Tamás Aladár és Vámos Ilonka révén.
1925-ben az MSZMP kulturális rendezvényeinek zenei műsorait irányította.
1926-ban Kadosa Pállal, Szelényi Istvánnal, Kelen Hugóval megalapította a Modern Muzsikusok Szabad Egyesületét.
1927-től illegális pártmunkát végzett, és egyúttal az Alkoholellenes Munkásszövetség kórusát, illetve ennek utódját, a 100%kórust vezette.
Ebben az időben már több kórusfeldolgozást komponált, többek között a Munkát! Kenyeret! című dalt.
1931-ben Londonban egy zenei ünnepélyen bemutatták Petőfi versére írt kórusművét, a Farkas dalát.
1931 novemberében pártutasításra Berlinbe ment, ahol az emigráns magyar írók és újságírók között végzett szervező munkát.
1932 áprilisában Moszkvában élt emigrációban.
Elvégezte a hároméves pártegyetemet.
1938-tól a Szovjet Zeneszerzők Egyesülete nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályát vezette.
Kórusfeldolgozásai, dalai ekkor már Európa-szerte terjedtek.
A II. világháború kitörése után főhadnagyi rangban a Vörös Hadsereg politikai tisztjeként vett részt a voronyezsi és a Kárpátok alatti harcokban, illetve Pudapest ostromának hadműveletében.
1945 után néhány hónapig a Vörös Hadsereg lapjának, az Új Szónak a munkatársa volt.
1950-től a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöke.
1951-58 között országgyűlési képviselő, 1954-ben választották az MDP Központi Vezetőségébe.
1957-től a főiskolát vezető hármas tanács egyik tgja, néhány hónap múlva igazgatója.
1958-tól 1967-ig, a nyugdíjba vonulásáig a Zeneművészeti Főiskola főigazgatója volt.
A kodályi stílusból kiindulva világos, diatónikus stílusban komponált, és ebben a gondolatkörben oktatott.
Főleg kórsuműveket, szviteket, zongoradarabokat írt.
Egyetlen operáját (Légy jó mindhalálig) betegsége miatt nem tudta befejezni. Borgulya András fejezte be, 1975. december 5-én mutatták be az Erkel Színházban.